2016.04.20., 10. nap (Burgos - Hontanas)

No épp a tegnapi nap kapcsán ecseteltem, hogy hogyan szokott kinézni egy napunk, de a mai nappal ezt élből fel kellett rúgnunk. Mondhatnám, hogy minden nap egy meglepetés, ráadásul a mai kettővel is szolgált, s az egyikre sajnos nincs is jelenleg megnyugtató megoldás, és sajnos a hangulatomat is hazavágja...

De foglalkozzunk az elsővel most: kb öt órakor jöttünk ki előző  nap a katedrálisból, s akkor már esett az eső, s még akkor se hagyta abba, amikor nyolc felé abbahagytam a vacsit... Későn hazaérő germánok és angol nyelvtudással távolról sem felvértezett taljánok elmés beszélgetésére szenderítettem álomra őszülő fejecskémet, s tán mondanom sem kell, mekkora öröm volt hallani, hogy mindannyian másnapra szintén Hontanas-t nézték ki, zene volt füleimnek... Hogy egy  klasszikust idézzek, úgy hiányzott nekem ez, mint lónak a mozijegy...

Aztán csak elaludtam, de mire ez megtörtént, megjöttek a bolíviai hölgyek is alattunk, akik csak egy fokkal voltak szociálisabbak, mint a germánok egy órával korábban, és pokoli módon szellentgetni is csak reggel ötkor kezdtek el: gondolom akkor ért le a beleikben a burgos-i fehér bab...

De hagyjuk is ezt, reggel hatkor arra ébredtem, hogy még mindig ömlik az eső... Összeszedtük magunkat, megreggeliztünk, de csak nem állt el... Tudni kell, hogy az általános szabály az, hogy reggel 8-ra a szálláshelyeket el kell hagyni, csak az maradhat akinek a lábfejét leharapta egy vadszamár, de az is csak bizottsági orvosi igazolással, és ő is csak plusz egy napot.

Ennek megfelelően a tegnapi szimpatikus szakállas fószer, aki kiosztotta nekünk érdem szerint a felső ágyakat (úgy nézett ki, mintha összegyúrták volna Piszkos Fredet és Damjanich tábornokot, mert kicsit húzta a lábát...), nyolc után öt  perccel nekiállt nekünk integetni, hogy jó lenne ha eszközölnénk egy busznélküli reggeli városnézést, mert kezdünk ott büdösek lenni...

Mondanom se kell, ezzel a gesztikulációval is sikeresen belevert egy aranyszöget örök barátságunk gyémántkoporsójába, annyi egészen bizonyos, hogy keresztapának sose fogom felkérni...

Kimentünk hát az esőbe, s száz méter után búcsút intettünk a katedrálisnak:

Folytattuk az utat, mi mást tehettünk, s itt lép be a képbe a bevezetőben tett megjegyzést: módisítani készültünk jól bejáratott menetrendünkön... A többség a 31,6 km-re lébő Hontanas-t célozta meg, az úton két falu volt ideális pihenőidő pozícióban, kb 10,8 km-re Tardajos, és kb 20 km-re Burgos-tól a másik, Hornillos del Camino. Mi vélelmeztük, hogy a kevésbbé eltökélt és felkészült kétharmadnak a nemi szervei telítődnek az esővel 10 km után, s alig várják majd, hogy beülhessenek majd egy bárba, s akkor jön majd el a mi időnk...

Mert mi ugye kemények vagyunk, mint a hat éve füstölt izlandi bálnazsír, és továbbmegyünk, amíg ők a meleg kávét töltik magukbs, és csak 20 km után állunk meg, s ott majd jól begyűjtjük az érthetetlen tekinteteket, amikor elhagyjuk az ottani bárt, s ők meg csak épp megérkeznek oda...

Ez a terv tökéletesen bevált, s kb 15 km ázás után még az eső is elállt. Szerencsére a talaj köves, kavicsos volt nagyrészt, így csak az utolsó öt kilométeren kellett izomból sarat dagasztani, de azért ott volt rendesen...

Az utolsó képek már Hontanas-ról készültek 14:40 körül, az utolsó 10 km-t a sár ellenére nagyon megnyomtuk, nem akartunk újra elázni... Így végül a lent jelzett 31,6 km-t 6,5 óra alatt abszolváltuk, kellemesen elfáradva...

Lefürödve a bárban ücsörgök, várom a vacsorát, ami egy óra múlva esedékes, ígérem annak a képei is bekerülnek majd ide frissítésként, de most poszt!

S ahogy meg lett ígérve, vacsoraápdét:

Aznap megtett: 31,6 km

Összesen megtett: 320,4 km

Hátra van: 578,3 km