Reggelire az automatából vettem szendvicset, aztán indultunk is, még épp nem világosodott (Orsi a magyar lány már előttünk lelépett...) Még mielőtt az ajtón kiléptünk, lefényképeztem azt az asztalt, ahova a nagyzási mániában szenvedők lezúdíthatják azt a cumót, amiről első nap meggyőződnek, hogy tök felesleges:
Szóval még épp csak pirkadt, és a monostor után rögtön ezzel a táblával kellett szembesülnünk:
Az első lakott településre érve már világos volt, Orsit pedig megpillantottuk az első kávézóban, de mi haladtunk tovább, emellett a Camino-s kerítés mellett:
Mi az első megállónkat kb. 10 km után tartottuk egy kávéval és sörrel (na persze csak én ittam...). Előtte még át kellett kelnünk egy patakon, s még jó, hogy nem volt túl magas a vízállás...
A kávé végére befutott Orsi is, innentől együtt mentünk, a maradék 17 kilométeren.
Ez egy pelota pálya... |
Egy japán Camino-s emlékhelye... |
Az első adandó alkalom szállásra Zubiriben lett volna, de mivel ez csak 21,5 km volt (fél egyre ott voltunk...), mi eleve úgy terveztük, hogy Larrasoaña-ig megyünk, ami még plusz 5,5 km. Sajnos addigra a nagy lábujjaimon mindkettőn begyűjtöttem egy-egy kisebb vízhólyagot, rögtön leragasztottam, most pedig kúrálom őket...
Amikor továbbindultunk, egyre jobban beborult, s néha esett egy-egy csepp eső is.
Zubiri hídja... |
Meg kell mondanom, hogy az idővel nagy szerencsénk volt: az utolsó másfél kilométeren esett az eső csak, s ahogy beértünk a szállásra, utána másfél óráig zuhogott. Addig fürödtünk, mostunk, s nemrég jöttünk vissza a vacsiból, az étterem csak 30 méterre volt:
Elméletilíg tortillás szendvics, de sima sonkás rántotta volt benne... |
Szóval ma 27 km-t tettünk meg, és őszintén remélem, hogy holnap nem hátráltatnak a vízhólyagok nagyon, mert 32 km van tervezve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése