2016. április 12., kedd

2016.04.12., 2. nap, Roncesvalles - Larrasoaña

Biztos voltam benne előző este, hogy az utolsó öt kilométer gyilkos emelkedői megteszik majd a hatásukat, és kellemes izomlázzal fogok ébredni, de nem... Szerencsére mondhatni felfrissülve tértem magamhoz, pedig aztán körülöttem rendesen horkoltak... Este 10-kor volt lámpaoltás (tiszta Honvédség...), reggel hatkor meg felnyomták a villanyt, ezzel is ösztökélve a népet a reggel 8 órás szabály betartására, addigra ugyanis mindenkinek el kellett húznia...
Reggelire az automatából vettem szendvicset, aztán indultunk is, még épp nem világosodott (Orsi a magyar lány már előttünk lelépett...) Még mielőtt az ajtón kiléptünk, lefényképeztem azt az asztalt, ahova a nagyzási mániában szenvedők lezúdíthatják azt a cumót, amiről első nap meggyőződnek, hogy tök felesleges:
Szóval még épp csak pirkadt, és a monostor után rögtön ezzel a táblával kellett szembesülnünk:
Az első lakott településre érve már világos volt, Orsit pedig megpillantottuk az első kávézóban, de mi haladtunk tovább, emellett a Camino-s kerítés mellett:


Mi az első megállónkat kb. 10 km után tartottuk egy kávéval és sörrel (na persze csak én ittam...). Előtte még át kellett kelnünk egy patakon, s még jó, hogy nem volt túl magas a vízállás...





A kávé végére befutott Orsi is, innentől együtt mentünk, a maradék 17 kilométeren.

Ez egy pelota pálya...


Egy japán Camino-s emlékhelye...

Az első adandó alkalom szállásra Zubiriben lett volna, de mivel ez csak 21,5 km volt (fél egyre ott voltunk...), mi eleve úgy terveztük, hogy Larrasoaña-ig megyünk, ami még plusz 5,5 km. Sajnos addigra a nagy lábujjaimon mindkettőn begyűjtöttem egy-egy kisebb vízhólyagot, rögtön leragasztottam, most pedig kúrálom őket...
Amikor továbbindultunk, egyre jobban beborult, s néha esett egy-egy csepp eső is.
Zubiri hídja...



Meg kell mondanom, hogy az idővel nagy szerencsénk volt: az utolsó másfél kilométeren esett az eső csak, s ahogy beértünk a szállásra, utána másfél óráig zuhogott. Addig fürödtünk, mostunk, s nemrég jöttünk vissza a vacsiból, az étterem csak 30 méterre volt:



Elméletilíg tortillás szendvics, de sima sonkás rántotta volt benne...



Az utolsó kép láttán azért minden villanyszerelésben jártas ember csettinthet egyet:)
Szóval ma 27 km-t tettünk meg, és őszintén remélem, hogy holnap nem hátráltatnak a vízhólyagok nagyon, mert 32 km van tervezve...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése