2016.04.10., 0. nap (Budapest - Párizs - Bayonne - St Jean Pied de Port)

Reggel fél négykor keltünk, mert a 6:40-es repülőhöz négy körül azért illett elindulni… Mit ne mondjak, nem voltam a kipihentség szobra, az utolsó két órát kb. álmatlan forgolódással töltöttem, mint az első repülőutam előtt…

A reptérre hamar kiértünk, forgalom nem volt szinte semmi, viszont utasból aztán nem volt hiány… Régóta vártam ennyit a biztonsági ellenőrzésnél… Amikor végre ájutottunk, és beléptünk a parfüm osztályra, Bálint megjegyezte, hogy komálja ezt a részét a reptérnek, mert “nőszag” van…:)

A Ryanair továbbra is a tundrán várakoztatja az utasait beszállás előtt, na nem baj, ezt is túléltük. Nagyon fura volt egyébként, hogy nincs kézipoggyászom, csak egy övtáska…

A gépén felváltva kómáztunk Bálinttal, de ott nem nagyon lehetett pihenni, szűk volt a hely. A reptértől a városig a buszon már annál inkább: kb 9:20-ra szállt le a gép és 11:15-ig buszoztunk a belvárosig, szóval eléggé kint van ez a fapados reptér. Mázlink volt egyébként: a csomagfelvétel után kirongyoltunk a buszmegállóba, és egy percet se kellett várnunk, épp indult befelé egy busz…

Bálint meg szerette volna csodálni az Eiffel tornyot kívülről (vasárnap lévén, a kígyózó sort nem tudtuk volna kivárni, fél háromkor indult a vonatunk Bayonne-ba), így odasétáltunk, s közben elkövettünk néhány fotót a Diadalívnél is.

A toronynál Bálint felfújta az előző El Camino alatti hű társát, a zsiráfot, no míg előszedte a kedves barátai által útravalóul sütött süteményt (full tepsi csokis süti), ezen szereplőkkel is létrejött néhány fotótörténeti kuriózum.

A toronynál tényleg borzalom mennyiségű ember volt, s még a nyilvános wc-nél is ádázul őrizték a rendet. Direkt nem mentem be a zsákkal, de még az övtáskába is bekukkantottak, nincs-e benne páncélököl vagy esetleg nuncsaku (nem volt egyébként).

Nézelődtünk kicsit, aztán megindultunk a Mars mező felé, ahol már javában dúlt piknik a fűben, érződött a tavasz…

Kis kacskaringóval eljutottunk a Montparnasse pályaudvarig, ahol pár perc téblábolás után (minden szinten csak az onnan induló vonatok vannak a kijelzőkön feltüntetve…) megtaláltuk a nekünk megfelelő emeletet, ahonnan a TGV vonatok indultak. Minden vonatra csak indulás előtt kb. 20 perccel lehetett beszállni, addig a helyi gyerekek jót mulattak Bálint zsiráfjával…

Érdekes mód az 5-ös vágányra a miénk mellett még egy TGV szerelvény is beállt, nekünk előre kellett caplatni az elsőre, s addig nem is szállhattunk fel, míg mindenki jegyén a vonalkódot le nem olvasták. Ja, és a peron elejét a vágány kihirdetése előtt végig ráccsal zárták le…

Mivel eszméletlen mennyiségű ember akart felszállni, nem is tudom, hogy tudták mindenki jegyét kb. 15 perc alatt végigcsekkolni. Na mindegy, összejött, felszálltunk a 12-es kocsiba, és konstatálhattuk, hogy valaki pofátlan módon telepakolta a csomagjaink helyét. Egymással szemben ültünk Bálinttal, azaz eléggé egyértelmű volt, hogy az a rész a miénk. A folyosó másik oldalán volt egy négyes, ott ült egy nő, és szemlátomást pont leszarta, hogy mi ott értetlenkedünk… Aztán jött egy srác, és szólt a nőnek, hogy a helyén ül. Elhúzta a száját, arrébb ment egy boxnyit. Na Bálint akkor jutott el odáig, hogy a felesleges cuccot leszedje onnan, hogy fel tudja tenni a zsákját. No persze akkor rögtön jött ám, hogy az az övé… Hozzá kell még tenni, hogy ahová tévedésben leült először, ott az összes csomagtér szabad volt, nem oda pakolt, hanem hozzánk. Gyanús, hogy másodosztályra szólt a jegye, aztán próbált magának itt helyet szorítani.

Ezt a bejegyzést egyébként offline módon még a vonaton írom, sajna nincs wifi. Kb. 300 km/h-val száguldunk, nemrég hagytuk el Bordeaux-t. Öt és fél óra az út Bayonne-ig, közben aludtam egyet, és ittam egy sört, no meg ettem deformált szendvicset:)

Hát itt tartunk most… Fura ez a francia táj. Szerintem jöttünk eddig kb. 900 km-t, de egyetlen haszonállatot se láttam még, se tehén, se ló, se birka, se kecske, se semmi…

Folyt. köv., lezsibbadt az ujjam:)

Most meg már a szálláson vagyunk, konkrétan az ágyban. Bayonne-ban volt egy óránk, kicsit körbenéztünk az állomás környékén, de aztán mentünk is vissza. Van ott egy szép folyó, utána fogok nézni a nevének majd... 

A második vonat olyan volt, mint egy Bzmot, pont olyan kicsi, és pont olyan lassú...:) De legalább kulturált volt...

Egy órát döcögtünk vele, a vonaton voltak már zarándokok is, két nő gyanús volt, hogy észt volt (esetleg finnek)...

Na megpróbálom a képeket beilleszteni, aztán alvás (az összes kép fent lesz a Galériában). Holnapra lájtos etap van, csak 24,9 km, viszont most lesz a legtöbb szint, felmegyünk 1430-ig, onnan meg majd le...