2016.04.11., 1. nap (St Jean Pied de Port - Roncesvalles)

Előrebocsátom, hogy ma nem leszek olyan szószátyár, mint tegnap, érdekes módon ma nagyobb a fáradtsági szint, ki érti ezt? Reggel gyorsan összekaptuk magunkat, aztán el is indultunk volna rögtön, ha nem lett volna egy szuvenír bolt rögtön szemben, itt azonnal vettem egy kulcstartót (tudom, hülyeség, innentől cipelhetem…), s ha már arra jártunk, rögtön kiszúrtuk a “zarándokhivatalt”, ahol számos hadznos dologgal lettünk gazdagabbak. Először is lett újabb pecsétünk, én magam nyomhattam be a zarándokútlevélbe:

Másodszor: vettem kagylót (egyet Nórinak.is), ez adomány szintjén működik… Enélkül állítólag a zarándok nem is zarándok, csak egy sötét árnyék az úton…:) Aztán meg a néni adott nekünk az útra egy komplett szálláslistát, ez tán hasznos lesz. No meg ellátott minket jó tanáccsal, hogy ne az eredetileg tetvezett Napóleon úton menjünk, mert az veszélyes, válasszuk a zöld útvonalat.

De mielőtt tovább száguldanánk, egy kép arról, mit láttam reggel az ablakból:

Bálint a régi útvonalon már volt, úgyhogy maradtunk a zöldnél, nem is bántuk meg.

Egyrészt kevesebb a szintemelkedés, másrészt meg több szép dolgot látni. Az út nagyrészt aszfalton vezetett, helyenként hegyeken, néha völgyekben, a Pireneusok sem kutya hegység, meg kell hagyni…

Kb 6-8 km után volt egy kus falu, ahol bolt és kávézó is volt, ott megálltunk kávézni egyet és szusszanni. Ezt követően hamarosan észrevétlenül átszivárogtunk Spanyolországba, a határ mellett láttuk ezt a párost, hát ne kérdezzétek, hogy egyes felszereléseikben mi a logika…

Innentől kezdve a táj még szebb lett, ís időnként már szóba elegyedtünk néhány zarándokkal is. Vegyes eddig a merítés, találkoztunk eddig ausztrál, osztrák, holland, magyar, új-zélandi, brazil, holland és dán kollégákkal, gyanítom a sor még bővülni fog…

A magyar lány konkrétan a “szinttársam”, itt alszik a mellettem lévő emeletes ágy felső részén (kétszer is meggondolom, hogy lemásszak-e…).

A spanyolországi szakaszon aztán megindult a küzdés az emelkedéssel, gyönyörű patakvölgyeken mentünk át például. Az utolsó öt kilométer azonban igen csak durva volt, hát ott azért már kezdtem nagyon fáradni. Mindemellet néhol olyan szél volt, azt hittem lefúj a hegyről, pedig aztán 89 kiló vagyok...

Végül a 24,9 km-t 5 és fél óra alatt leküzdve délután negyed négyre érünk Roncesvalles-be. Itt egy kolostor és a szállés van, mellette pár ház, ezen kívül semmi. Vagyunk itt többszázan, emeletes ágyakon alszunk. Vacsora 10 euróért lett volna, nem mondták meg, hogy mi, csak azt, hogy meleg. Így inkább a szendvicsautomatát választottam, szerintem reggel is így lesz.

Ma még annyi izgalom történt, higy Zsiráf úr találkozott egy szúrós bokorral, utóbbi ipponnal győzött, de Bálint este újraélesztette…

No válogatok pár képet, jó éjt. A többi majd megy a Galériába szokás szerint, tessék azt is sasolgatni... Hát a képes móka most nem.jön össze, tán majd holnap reggel, ahogy az esetleges elütések javítása is. Jó éjt...

Update: most már Larrasoaña-ban vagyunk, 27 km leküzdve délután háromra, szerencsére itt jobb wifi van, tudtam képeket betenni. Most megyünk mindjárt vacsizni, este próbálok írni a mai napról...