2016.04.14-15., 4-5. nap (Uterga - Logroño), Második rész

Hát folytassuk ott, ahol abbahagytuk… Most már túl vagyok a 7. napon is, konkrétan Redecilla del Camino-ban vagyunk, tartva részben a tervet, de nagyrészt elvesztegetve a megszerzett előnyt…

Szóval a 4. nap utolsó képeire visszatérve: az egyiken látszik egy kétharmadig tele vizes üveg, úgy látszik valakinél elfogyott a lelkesedés menet közben… Sok emberrel nem találkoztunk, mindössze egy biciklis jött szembe, ő buen camino-t kívánt, meg hát mint mondtam: gyönyörűen felfestett jelzések mentén haladtunk. Aztán nekem pár km után gyanússá vált, hogy nem nagyon jön a beígért kávézó, 6-7 km után meg nyoma se volt a falunak, ahova érkezni kellett volna…

Felvetettem Bálintnak, hogy szerintem nem a jó Camino útvonalat tapossuk. Elsőre nem értett egyet, nézzem ugye meg a jelzéseket… De ahogy tűntek el a kilométerek, neki és kétségei támadtak, s ráadásul jobbra tőlünk volt egy másik hegy, ami nekem a Monjardin-nak tűnt. No mindegy, akkor sikerült végképp meggyőznöm, amikor megérkeztünk Luquín-ba, ahova emberi számítás szerint nem kellett volna, mert az a főúttól balra van, nekünk meg a jobb oldalon kellett volna lenni. Akkor már 39 km környékén jártunk, de ez csak sacc, mert a lépésszámláló szoftverem addigra már kiakadt…

Szállás persze a faluban nem volt, akkor már közel jártunk az este hathoz…

Bálint megszólított egy öreg spanyol fickót, aki addig békésen kapálgatta a kertjét, hogy mi most itt lenni, de szállás hol? Hát itt nincs, mondta az öreg, mintha ezt már nem tudtuk volna… Menjünk Monjardinba (oda terveztük ugye eredetileg…), az kb. 5 km, vagy Los Arcos, az kb. 8-10… Én már Monjardin felé nem akartam menni, az már mindenképp visszalépés, így elindultunk Los Arcos felé, ha már szívunk, akkor legalább nyerjünk pár kilométert… Slattyogtunk hát pár kilométert, átkerültünk végre a főút jobb oldalára, s megláttuk az első táblát: Los Arcos még 9 km…

Hogy mi hiányozhatott még? Hát egy jó kis eső pár km múlva, hát meg is jött. Akkor már bőven túl a 40-en, eszembe jutott Kapoli Pisti, aki indulás előtt jópárszor elmondta: “Tamás, te nem vagy normális…”. Hát kezdtem neki igazat adni, de aztán inkább imádkozni kezdtem, hogy legalább az eső álljon el… Végül aztán kb. 20 perc után el is állt, s egy kis idő után még fényképezni is volt erőm…

No ez persze hamar elpárolgott, és meg kellett állnom enni egy Sportszeletet, nagyjából ennyit ettem Estella óta, ott is csak egy Sportszeletet kaptam be. Ideig-óráig segített, de kezdtem érezni, hogy olyan mélypontra értem, ami már nem jó, így előszedtem a telefont, és elkezdtem hallgatni róla az Accept együttes Blind Rage című albumát, mert más már nagyon nem is maradt rajta. Mert hát azért vannak olyan helyzetek, amikor “csak a rock segíthet”, ahogy az Akela együttes megénekelte anno (igényesek és fogékonyak kattintsanak)

Az biztos, hogy engem átlendített a holtponton, s bizony kevés dolognak tudtam úgy örülni, amikor egy emelkedős kanyar után feltűnt Los Arcos széle. 

Szerencsére Bálint nem válogatott a helyek között, bementünk az első aubergébe (Austria), ahol a recepciónál egy hatvanas amerikai fickó ült. Amíg folyt az admin rész, beszédbe egyedtünk, azzal kezdte, hogy jó hosszú utunk volt ma, honnan indultunk? Mondtam neki, hogy Uterga, erre látszott rajta, hogy frissíti az oprendszer a pár nappal korábbi memóriacellákat… Egy idő után kibökte, hogy az messze van… Messze hát, mondom, kb. 47 km, de inkább több. Na itt aztán leesett nála a lánc, nem pörögtek tovább a kerekek, ott is hagyott minket… Miközben fürödtem, két amcsi csajszi mosott fogat a női szakaszban, hallottam, hogy ők is azt tárgyalják, hogy befutott két extrémhülye magyar…

Bálint is gyorsan lefürdött, és elbotorkáltunk (csak én, Bálint olyan friss volt, mint a frissen fejt kancatej…) vacsorázni. Ettünk egy peregrino menüt, ami jelen esetben egy paella, csirkeszárnyak sültkrumpli kombó, és tölcséres fagyi szentháromságban öltött testet:

Kaptunk hozzá egy pohár bort is, de én azért kértem egy pohár sört is, hogy baj ne legyen. Hát aznap este nem volt erőm blogolni, de aludni se nagyon, mindenem fájt, életemben nem gyalogoltam ennyit:

Aznap megtett: 51,1 km (becslés)

Összesen megtett: 135,9 km

Hátra van: 762,9 km

Másnap éreztem először olyat, hogy semmilyen szinten nem regenerálódott a lábam. Sejtettem, hogy az előző nap nem múlhat el nyomtalanul, de ez durva volt. Tulajdonképpen az egész napot végigszenvedtem, ebben sok élvezet nem volt… Amikor öltöztem, a mellettem lévő ágyon ült egy olasz hatvanas ipse, akinek a vastag talpbőrén 5-6 centi hosszú szétment vízhólyag volt, alatta látszott a piros nyers bőr. Borzasztó látvány volt, a patikában vett valami fertőtlenítőt, épp azzal kente. Az amerikai csapatból meg Bálint infói szerint öten a kórházat célozták meg, az egyik egyenesen zokniban...

Los Arcos után volt egy rövid eső, aztán feltűnt a távolban Sansol, illetve a vele összeépült Torres del Río. Az előbbiben álltunk meg először, egy bácsi boltjában vettünk kaját, no meg egy sört és kólát. Addigra már rendesen tűzött a nap, pillanatok alatt eltűnt mindkettő…

Az útvonaltervezők jó szokása, hogy a zarándokokkal a városok összes meredek utcáját megjáratják, itt sem volt ez másképp, kellemes szinteket letudva hagytuk magunk mögött Torres del Ríot.

A következő nagyobb település Viana, 11 km teljesen kitett útszakasszal, eleddig itt volt a legnagyobb kánikula, barnultam rendesen, az órám helye hófehér… Amikor odaértünk, és lerogytam egy bár hűvösében, még a pultig elmenni is kihívás volt… Rossz volt nézni a sok friss embert, akik ugyanúgy Los Arcos-ból indultak mint én, bár előtte nap nyilván nem mentek annyit, mint mi…

A Logroño felé menő szakaszból sok minden nem maradt meg, ez Viana-tól kb 9 km. Talán csak a város szélén a néni, akitől mindenféle Camino bizbaszt lehetett venni, és volt neki szép pecsétje is, amit benyomott füzetbe….

Ez még Viana...

Jeleztem Bálintnak, hogy nekem az első albergue pont jó lesz, de nem találtam megértő fülekre, neki mindenképp a Municipal kellett, nem tudom miért (szerintem bármelyik másik veri színvonalban látatlanban…). Fürdés után neki még volt ereje boltba menni, és hozott nekem kólát és babkonzervet. Mivel délután négy felé már megérkeztünk, volt ideje bőven a lábamnak pihenni, bízom benne, hogy javulni fog..

Aznap megtett: 27,8 km (becslés)

Összesen megtett: 163,7 km

Hátra van: 735,1 km