13. Nap, Santiago de Compostela - Vilaserío

Reggel Bálint előbb elindult mint mi, mert mi meg szerettük volna látogatni a kedvenc churreriámat, ami szerencsére nyitva is volt... Gary vett forró csokit, azzal még jobb volt.

Miután végeztünk, eszembe jutott, hogy mi lesz, ha 21-én beüt valami krach, és visszafele Muxiából valamiért nem lesz időnk beugorni a katedrálisba, és ajánlgattam Garynek, hogy menjen be, ha nyitva lesz, úgyis ott megyünk el mellette. Kiderült, hogy pont neki is ez volt a gondolata, az ajtó meg nyitva volt, hát bement. Hátizsákot nem lehet bevinni továbbra se, így én kint maradtam őrzőnek. Közben megjelent Viktor, a magyar srác, akit már napok óta nem láttam, ő is ledobta a zsákját, és bement. Előbb kijött, mint Gary, így kihasználtam az alkalmat, átadtam az őrzést és én is meglátogattam Szent Jakabot egy-két kívánság erejéig...

Mint a fenti képeken is látszik, nem tudom minek a tiszteletére, de a katedrális előtt felvonult a santiago-i rendőrség akcióképes részének színe-java. Nagy hacacáré közepette párszor elülövöltözték, hogy "Viva España!", aztán lenyugodtak. Nekem csak az jutott eszembe, hogy ha ez előre meg volt hirdetve (volt egy rakás bámészkodó a korai vasárnapi időpont ellenére...), akkor ez egy kiváló alkalom volt a betörő és egyéb szaktársaknak kellemes tevékenységük elmélyítésére...

Santiago-t elhagyva leginkább németekbe ütköztünk, közülük is kiemelkedett Harald, a bajor bambergi öregúr, aki gyűjti a félmaratonokat és a Camino ismerősöket (ez volt neki a hatodik útja...), ő mindenkivel szóba elegyedett. Mondjuk azért kicsit csalódtam benne: egy német cég foglalt neki minden állomásra szállást, és meg volt szervezve a csomgjának a szállítása is... No az meg mindennek a teteje volt, hogy hozott magával esernyőt is...:)

Új célok...

Park Santiago szélén...

Utolsó látkép Santiago-ról, háttérben a katedrális...

Harald mester Bambergből...

A képek alapján kideríthető, hogy kaptunk egy pár perces esőt, de nem tartott ki szerencsére sokáig. Inkább a napsütés dominált, ami biztos jót tett a pálmafáknak. Errefelé már egyáltalán nem ritka a méretes pálmafa vagy banánfa az udvarokban, de a gesztenyefa is elég népszerű (az erdőkben is bőven akad). Utóbbinak most van érési szezonja, és elég rossz nézni, hogy a rengeteg gesztenye ott rohad a földön. De ez igaz az almától kezdve a körtén át a birsig, dióig, mindenre. Elvétve látni, hogy szednék, a többség a földön végzi. Tán a szőlőnek van egyedül becsülete itt...

Viszont ezen a vidéken olyannal is találkoztam, amivel korábban nem: nem ritka dolog, hogy házak tulajdonosai kitesznek egy dobozt a ház elé gyümölccsel a zarándokoknak, amiből bárki (ingyen) vehet, így ettünk napközben kis szőlőt és almát is...

Még egy érdekes kép készült ezen a vidéken, úgy tűnt, mintha a bari a kakas nevelőapja lett volna...

Innentől egy darabig nem álltunk meg, pedig aztán volt egy durvulatos emelkedő is közben...

A következő két kép meg nem mondom már milyen nevű faluban készült, a két ház egymással szemben van, kissé nagy a kontraszt...

A következő megállónak 20 km-nél Negreirát lőttük be, előtte azonban átmentünk egy szép városkán, amelyet A Ponte Maceiras-nak hívtak...

Negreira felé menet még át kellett vágni egy erdei és egy elővárosos szakaszon...

Negreirában ebédeltünk végül, ahol csak a "kicsi" szendvicset kértük, de elég durva nagy adagot kaptunk a tapas mellé...

Negreira elég nagy város egyébként, de a Camino útvonal csak kicsit érint belőle:

Az utolsó két képen lévő szoborkompozíció a város határában van, úgy tűnik, hogy apuka zarándokolni (vagy ki tudja hova...) készül, de a gyerekek nem hagyják...

Negreira után fél órával jött egy SMS Bálinttól, hogy ő már beért a célállomásra, de az általa már kétszer korábban meglátogatott albergue elég ramaty, még a wc se működik.... Hát nem tudom, egyszer vagy kétszer el lehet követni egy hibát, de háromszor?:) Gyorsan döntöttünk Garyvel, mi a másikba megyünk...

Vilaseríoig a hátralévő kilométerek elég lassan teltek el, de aztán eljött a pillanat, hogy egy emelkedő tetejéről megpillantottuk a falu házait. A bemenő út végén ácsorgott egy poláros fickó, és rögtön mondtam Garynek, hogy ez csak Bálint lehet, mert ilyen divatos Tesco-s szatyra senkinek nincs Galíciában, csak neki. Naná, hogy ő volt...:)

Elmesélte, hogy holnapra ő továbbra is 43 km-t tervez (mi továbbra se), aztán elment a szállására, mi meg fürödni és vacsizni (fél hétkor érkeztünk meg). Megbeszéltük, hogy Finisterrében hol találkozunk, mi a hátralévő 55 km-t megpróbáljuk egyenletesebben elosztani...

Aznap megtett: 35,6 km
Összesen megtett: 357,2 km
Hátra van Muxiáig: 85 km
Hátra van Finisterre-ig: 55,5 km
Hátra van Santiago-ig: 0 km