Szerintem ma reggel produkáltuk a legkorábbi indulásunkat, már 7:45-kor úton voltunk. Ennek megfelelően még majdnem sötét volt, így gyönyörködhettünk a felkelő Nap fényjátékaiban és az árnyékokban. Ez még akkor is így van, ha egyesek szerint az útra vetődő árnyékaink Garyvel esetleg emlékeztetnének két hormonzavaros zsiráfra vagy más szörnyszülöttre...
Az első megállónkat kb 8-9 kilométernél tartottuk egy bárnál, még jóval Melide előtt, ahol három kutyus nagyon megörült a jöttünknek...
Mint látszik a képekből, akadtak cicák is, és jószeműek felfedezhetnek egy érdekességet a csapos pénzgyűjteményének első sorában...
Továbbmenve beleszaladtunk egy önkormányzat által támogatott vízvételi lehetőségbe (Gary helyében azért a fityegő kagylóból nem ittam volna...), no meg le lehetett volna ülni egy padra is, aminek a végén egy húsdaráló volt. Hát nem tudom, úgy látszik itt érdekes sorsot szánnak azoknak a zarándokoknak, akik nem tudnak viselkedni...
 |
| Tessék megnézni az alátámasztást... |
 |
| Tuti kibír egy atomtámadást is... |
Ezt követúen száguldottunk be Melidébe, ahol tavaly a késői érkezés (este 9 körül 56 km után esőben) és a korai indulás (reggel 6) miatt, nem volt nagyon alkalmam körülnézni. Most megálltunk enni egy francia tortillát is, és utána megnézhettem most világosban is, miért tévedtem el tavaly a sötétben reggel. Innen is csókoltatom még egyszer azokat az alberguéket, akik sárga nyilakat festegetnek az útra azzal a célzattal, hogy a lelkükben békés kardfogú tigrist hordozó zarándokokból kihozzák a vérengző vadállatot...
 |
| Ez a francia tortilla (omlett szendvicsben)... |
Melide uám Boente jött, amiből tavaly szintén nem láttam semmit, most a templomba is bekukkantottunk és szereztem pecsétet is. Még Boente előtt pedig volt egy "oázis", ahol Garyvel megkóstoltuk a birsalmalekvárral megkent kecskesajtot is...
 |
| Sajnos ez is öreg volt... |
 |
| Tipikus ház Boente-ben, felfuttaott szőlővel... |
Még a fent látható híd előtt összefutottunk egy magyar párral, akik olyan szinten nem voltak kommunikatívak, hogy még a nevüket se tudtam meg. Na mindegy, ez van...
Ezt követően két órát küzdöttünk a napon, de volt egy kétperces viharos szél is, amikor pár csepp eső is volt. Még az esős nap után megfogadtam, hogy addig nem borotválkozom, amíg nem lesz újra eső. Mivel két perc után újra sütött a Nap, így ezt még nem tekintem annak, szakáll marad...
Legközelebb Ribadiso előtt álltunk meg, ahol végre 250 km után volt normális tortilla (nem omlett, mint fent), így Garyvel rögtön lecsaptunk rá...
Innen már csak 8 km volt hátra, Arzuában meg sem álltunk (pedig boltba bementem volna, de szieszta idő volt, minden zárva...).
Arzúa után senkit sem láttunk az úton, a többség ott fejben feladta. Egyedül egy ízekre szétesett madridi gyerekbe futottunk bele, aki azt se tudta meddig megy, de azt se, hogy honnan indult el, még jó, hogy a nevét nem kérdeztük meg, tán még nagyobb lett volna a baj... Egyéb jellrmzőiről ne is beszéljünk, de az tuti, hogy nem bíznék rá egy észak-koreai titkos küldetést...
Bemelegítésnek fürdés után főztem egy zacskós levest felturbózva sonkával, de lehet itt enni is:
 |
| Csak ilyen rezsón lehetett kotyvasztani... |
 |
| Lasagna, ezt már nem én csináltam... |
A holnapi terv rém egyszerű: be kell jutni Santiago-ba (33 km), fürdés (20 m), zarándok iroda (1,5 km), katedrális (300 m), vacsora (200 m), séta haza az albergue-be (1 km), telefonálás, blogírás, alvás (0 m)....
Aznap megtett: 34 km
Összesen megtett: 286 km
Hátra van Muxiáig: 185,3 km
Hátra van Finisterre-ig: 128,9 km
Hátra van Santiago-ig: 33 km
Es mik a tervek a folytatasra? Vegigmentek?
VálaszTörlésHolnap megyünk tovább az óceánig:)
Törlés