05. Nap, Pola de Allende - Berducedo

A mai állomáshelyünkön elvileg van wifi, de mégse, de a jó hír az, hogy a képek nagy részét sikerült szinkronizálni, csak a tegnapiak közül maradt ki néhány, de attól még érdekes visszanézni a tegnapi posztot is most:)

Tegnap este időben lefeküdtünk, de 9 körül kezdetét vette a városban a buli, ami a nemzeti ünnephez társult. Eleinte szolid hangerővel folyt a dolog, de aztán egyre durvább lett, és elkezdődtek a tűzijátékok. Nem tévedés a többesszám: kilenc és fél tizenegy között négy (!!!) etap volt, a legdurvább persze az utolsó volt, a finálé olyan volt, mint a puskaropogás és eltartott vagy egy percig. Összességében legalább kétszer annyi rakétát lőhettek el, mint nálunk augusztus 20-án. Ja, és tegyük hozzá, hogy Polla de Allende egy porfészeknek számít, el se bírom képzelni, mi lehetett Oviedo-ban, Asztúria fővárosában...

Éjszaka még az borzolta az idegeimet, hogy a mellettem lévő ágyon egy fickó nekiállt zörögni a nejlonzacskójával vagy húsz percig fél tizenkettő tájt, és nem akarta abbahagyni. Háromnegyed négykor kimentem a wc-re, megdöbbentem, hogy a buli a városban még mindig tartott. Reggel Gary azt mondta, hogy ő fél ötkor is hallotta őket...

Így hát reggel nem voltam pihent... A központban a kávézó már nyitva volt (illetve tán be se zárt az éjjel...), Bálint persze bemutatta a a félilluminált kuncsaftoknak Nórát, naná... Sajnos hamarosan esőkabátra kellett váltanunk, a zsákokra pedig felkerültek az esővédők.

Az erdő szépsége viszont kárpótolt mindenért, szerencsére az első pár kilométer fák alatt ment felfelé...

Az első 8-9 kilométer tehát esővel és felfelé mászással telt el, és igen csak kitikkadtam, mire feljutottunk utunk eddigi legmagasabb pontjára, a Puerto del Palo nevű hegyre, ami 1146 méter magas.

Közben még beleszaladtunk rengeteg tehénbe is, ezt itt éppen arrébb kellett taszigálnom. A nyomorult beállt az út közepére, és ha balról akartam kerülni, balra ment, ha jobbra akkor arra. Löktem rajta egy kicsit, erre bődült egyet, aztán arrébb ment. Csak utána küzdött ki magából egy magzatszurokszínű három és fél kilós matériát, amiért nem győzök eléggé hálás lenni, hogy várt vele, míg lőtávolon kívül leszek...

Odafent piszkosul fújt a szél és hideg volt, de azért se húztam kabátot, mert kemény vagyok, mint a mélyhűtött porraloltó, meg egyébként is minden méterrel lefelé melegebb lett... Az ereszkedés első ötszáz métere tyúklépéses technikával volt csak járható, bár szerintem Gyurinak ez is csak futópálya...:)

Ezt követően viszont nagyon szép köves részen küzdöttünk tovább, bár egyszer úgy tűnt, hogy végeszakad az útnak egy kapuval:

Lago-ig onnan kb 4,5 km volt hátra, így a mai egyetlen bárt kb 15 km után láttuk meg. Gary-vel ettünk egy tonhalas tortillát, aztán száguldottunk tovább...

Egy idő után ebbe az Észtországra emlékeztető erdőbe értünk:

Eredeti tervünk az volt, hogy La Mesa-ig megyünk, de az ottani albergue-nél az szerepelt az adatbázisomban, hogy ideiglenesen zárva. Próbáltam őket keresni, de semmi válasz. Így aztán úgy döntöttünk az újra kezdődő KBK eső miatt, hogy megállunk négy kilométerrel hamarabb, mert holnapra úgyis csak 16 km-t terveztünk, akkor meg már tökmindegy, hogy ma megyünk 18 km-t, vagy holnap...

Mielőtt valakiben felmerülne, hogy mekkora harmadosztályú FK-k is vagyunk mi, meg kell osztanom veletek valamit, amire eddig talán nem fektettem kellő hangsúlyt. Szóval az a helyzet, hogy a Primitivo útvonal nagyban eltér a tavaly bejárt francia úttól (Camino Francése) abból az aspektusból, hogy itt nem érik egymást úgy a szállások, mint ott. A francia úton (egy-két néptelen 10+x km-es szakaszt leszámítva) max 5-6 km-t kell menni a következő szállásig, ha esetleg minden ágy foglalt lenne, de a Primitivo-n nem ez a helyzet. Simán összejöhet, hogy 15-20 km alatt egyetlen menedék se jön, és 20+x kilométer után az ember nem szívesen tol rá még egy tízest, pláne ha esik az eső. Tehát kisebb a szabadsági fok, és nagyon észnél lenni, mert aztán jön egy akkora méretes hím nemi szerv hirtelen, hogy kilóg a képernyőről mind a négy oldalon...

A mi esetünkben a következő 3-4 nap eléggé determinált, hiába tolunk rá valahol esetleg 4-5 km-t, ha nem vállalunk be valamelyik napra egy 40-50 kilométeres távot, semmi értelme az egésznek. De erre egyébként sincs semmi esély, ahogy Gary lábát elnéztem. Pár nap után leszedte  a kislábujjáról a kötéseket, hát nem néz ki jól. Az egész egy vízhólyag (köröm se látszik), ami két napja kifakadhatott, most a nagy bőrdarabot a nyers húshoz csak a szentlélek tartja. Most fertőtlenítve szellőzik, tán reggelre javul. Sajnos holnap vasárnap, remélem nyitva lesz a célban a gyógyszertár...

De beszéljünk vidámabb dokgkról... Szóval megálltunk Berducedo-ban konkrétan a Casa Marqués Boarding House-ban vagyunk. Sose gyertek ide, a tulajok kissé "érdekesek". Miután fizettünk, akkor derült ki, hogy a beígért wifi nem megy, és miután a csávó a saját telefonján se tudta behozni, csak rántott egyet a vállán és le voltunk ürítve análisan, de durván ám.

Még szerencse, hogy a délutáni falusi sétánk alkalmával Gary-vel eltévedtünk a Camino Primitivo Hostel-be, így most vannak képek... Ma én főztem ebéddel egybekötött vacsorát (voltunk boltban is, mert holnap vasárnap...), a hozzávalók 12 tojás, 40 deka szalonna, fél kiló hagyma... Jól sikerült, semmi se maradt.

Remélem ma éjszaka nem lesz semmi kalandunk... Ja, tripla fanfár a mai napra: átléptük a 100 km-t, Santiago-nál 200 alá kerültünk, és Finisterréig sincs már 300. Hurrá!!!!!:)

Aznap megtett: 18,4 km
Összesen megtett: 117,5 km
Hátra van Finisterre-ig: 296,4 km
Hátra van Santiago-ig: 183,5 km