02. Nap - San Juan de Villapañada - Salas

Először is: érdemes ránézni az előző két posztra: kiegészítettem őket képekkel és plusz szöveggel is...

A mai napot én személy szerint a túlélésnek szenteltem, próbáltam elkerülni a további sérüléseket, és lehetőség szerint szinten tartani a már meglévőket. Egyik sem sikerült maradektalanul, de legalább sikerült még két óra előtt beérni Salasba, és tartani a 20 km-es alaptervet... Most kicsit több idő van regenerálódni holnapig.

Be kell vallanom, hogy, reggelre sokat javult a lábam, de persze jobb lett volna vízhólyagok nélkül. Leragasztottam mindet speckó vízhólyagtapasszal, rá Leukoplast, és vártam a csodát. Mire felkeltem, Bálint már össze volt pakolva. Végül este kapott egy szivacsot és párnát is. Igazából jó helye lett végül, legalább nem kellett emeletet másznia...

Reggeli közben egy cica folyton enni akart volna az asztalról, alig bírtuk elhessegetni. Kirke úgy döntött végül, hogy sok ideje van még a repülőig, reggel jön velünk még egy darabon. Na nem sokáig tartott a lelkesedése, az első emelkedőnél simán feladta fejben, és visszafordult... Később kiderült, hogy a szállás sokkal közelebb volt a reptérhez, mint Oviedo, 25 perc alatt kint volt a reptéren.

A mai napon sok emelkedő és lejtő volt, a végén már nem is számoltam. Kb 10 km-ig egész jó volt minden, csak néha jeleztek a talpamon lévő hólyagok, hogy mekkora egy ökör is vagyok, hogy rájuk lépek...

A 10 km kb Corniara-ban ért minket, itt megálltunk pihenni egy bárnál. Addig a szitáló eső miatt sehol se lehetett, nem volt egy száraz fa, vagy rakétakilövő állomás, amire nyugodt szívvel ráhelyezhettük volna a gyaloglástól egyre csak formásabbá váló altáji testrészeinket.

Szóval maradt a bár, a tortilla, kávé, kóla szentháromság, és az élet megint szebb lett egy kicsit. Kép ezúttal nincs, kb 20 percet töltöttünk el itt. Innentől kezdve viszont pár kilométer múlva eljött a szenvedéses korszak (először nekem, aztán pár km múlva Gary-nek is, Bálintnak nem, ő kemény, mint a 2000 éves babiloni sör...), alig bírtam a lábamra lépni, a vízhólyagok folydéktartalma ide-oda liftezett a hólyagokban...

Az eső kicsit alábbhagyott, de a fák alatt azért zúdult az áldás a nyakunkba. Egy alkalommal találkoztunk egy germán 50+-os palival, hát nem volt valami felkészült... Egy bevásárló szatyorral próbálta bevonni a zsákját (segítettem neki), de mondanom se kell, annyit se ért neki, mint várandós pingvinnek a terhességi teszt.

Szóval visszatérve kicsit a 46-os méretű kardfogú tigris mancsaimra: nem volt jó velük 15 km után semmi, így meggyőztem a többieket, hogy az eredeti megálló (Salas, 20 km után) tökéletes lesz. Nem tudom igazából, hogy kilyukadt-e valamelyik vízhólyagom, de fürdésnél se derült ki, minden ragtapasz a helyén maradt.

Salas-ba valamikor fél kettő körül érkeztünk meg, itt több szállás is van, mi a San Miguel-ben vagyunk. Még mostunk is, mert korán ideértünk, Bálint boltban is volt. Gary-vel elmentünk egy ebéddel egybekötött vacsira, most jöttünk vissza.

Peregrino tál...

A holnapi napra nézve két opciónk van: az egyik 20 km-re Tineo, vagy plusz 13 km-re Campiello. A gond csak az, hogy Tineoig fel kell jutnunk 792 méterre 198-ról, de ennek a nagy része az első 6 km-re esik. Ha Tineo-ból tovább mennénk, akkor majdnem 900-ig kéne felmennünk, onnan pedig vissza kb 600-ra. No majd meglátjuk holnap...

Aznap megtett: 20,2 km
Összesen megtett: 50,7 km
Hátra van Finisterre-ig: 363,2 km
Hátra van Santiago-ig: 270,7 km