17-18. Nap (Muxia - Santiago de Compostela - Ourenses - Madrid - Budapest)

Gondoltam úgy kerek a történet, ha az utolsó két, lényegében utazással töltött napról is írok, legalább annyi haszna lesz, hogy később nekem jó lesz visszaolvasni...

Muxiában irgalmatlan korán (fél hat körül) kellett kelni, hogy elérjük a 6:45-ös buszt, és sokkoló volt látni, hogy a buszmegálló mellett egy bár már nyitva volt. Fél hétkor Spanyolországban ez több, mint szokatlan...

Pár csepp eső már Muxiában is pottyant, de Santiagoban szabályosan szakadt, akkor éreztük át igazából, hogy mekkora mázlink is volt az idővel, különösen az utolsó két napban...

Mit lehetett mit tenni, az eső elől bemenekültünk a churros-os helyre...

Utána vettünk ajándékot Jorge családjának és hazavitelre, aztán irány az állomás. Akkor már szerencsére nem esett, így Gary beugrott még a katedrálisba megnézni a gigantikus füstölőt...

A vonat előtt ettünk egy tortillás szendvicset, majd búcsút intve a zarándokvárosnak, felszálltunk az Oruensesbe menő vonatra (előtte a csomagjainkat átvilágítotrák, mint a reptéren...). A vonat belülről egész kellemes és modern:

Helyenként durván gyors is, különösen az átszállás után, a madridi szerelvény helyenként 250 km/h sebességgel repesztett. Útközben rengeteg autóoályaépítkezést láttunk...

Madridba este hat óra körül érkeztünk meg, Jorge várt minket az állomáson. Onnan még kb 40 perces kocsikázás jött, Jorge Madridon kívül lakik. A kisfia Rafael már két éves, sokat nőtt...

Este elmentünk a közelbe vacsorázni egy étterembe, aztán a nap végén készült még egy csoportkép is, amit egyszer majd feltöltök ide, ha lesz normális netkapcsolat:)

Másnap Jorge korán elment dolgozni, mi meg reggeli után (Kadi, Jorge felesége sütött isteni narancsos sütit...) elindultunk a városba. Busszal bementünk az első metrómegállóig, itt egy kávé után elbúcsúztunk Garytől, aki onnan taxival már a reptérre ment.

Bálinttal mi sétáltunk egy nagyot, először a közeli Retiro parkba mentünk, ahol a rózsakertbe alig akartak beengedni, pedig a rózsák már eléggé elnyílt állapotban voltak. A parkban viszont sok a papagáj...

Innen tettünk egy majdnem másfél órás sétát a Real Madrid stadionjáig. Benéztünk az ajándékboltba, továbbra is KBK drága, a Ronaldo mez 130 euró volt...

Ott már metróra szálltunk, és úgy mentünk a belvárosba. A metró belül egylégterű szerelvény volt:

A Sol tér felé sétálva rengeteg beöltözött figurába botlottunk, csak ráerőszakoltak minket egy fényképre:

Megmutattam Bálintnak a "Sonkamúzeumot", ettünk egy szendvicset is, már ránk fért...

Onnan már nem volt messze az egyik kedvenc madridi kocsmám, a La Revuelta, ahol isteni tőkehalat lehet kapni:

Bálint egyik fő céllontja a Királyi Palota volt, utána oda zarndokoltunk el, de kezdtünk kissé fáradni, 15 km-t mutatott a számláló, a Nap meg sütött, 28 fok volt...

Kis ücsörgés után erőt vettünk magunkon, és tettünk még egy nagy kört, közben ittunk turmixot, én pl. guayaba-s egyveleget, amiről még korábban soha nem hallottam. Állítólag csökkenti a koleszterint is...

A sütinek látszó valami sajttal töltött fasírt volt...

Erőnk fogytán volt, még az Arenal utcát végigmentünk az Opera mellett (közben furcsa "szobrokat" láttunk...), és lerogytunk az Oriente parkban...

Nemsokára értünk jött Jorge, és még az út végére is jutott izgalom: Bálint telefonja Jorge autójában maradt, még szerencse, hogy hamar észrevette a kolléga úr, így nem Madrid külsőről kellett Jorgénak visszajönni...

Végezetül egy kis személyi kultusz, csak hogy emlékezzek rá, ilyen is volt:

Holnap levágom:)

Egyszer majd csak lesz egy elmélkedős lezáró poszt is, ha lesz rá idő, meg főleg energia...

16. Nap, Fisterra - Muxia

"A reggel igazi magyar reggel...", különösen ha az ember egy magyar albergueben ébred a világ végén, és mily különös az élet: ma is egy "magyar" helyen alszom, csak éppen 30 km-el arrébb, Muxiában...

Ma Gary kelt elsőnek, kb hétkor, de mégis csak fél kilenc felé tudtunk indulni, Bálint addigra már kilométetekre járt... Próbáltam némi időt és kilométert nyerni, így az elején kicsit rövidítettünk, de cserébe belefutottunk ebbe az ízléstelenségbajnokságba:

Mivel a mai kb 30 kilométeren nem nagyon tobzódtak a bárok, megálltunk ahol csak lehetett (összesen kettő bár volt), az egyik rögtön egy órával Finisterre után, ahol még körtét is kaptunk ajándékba...

A mai útvonalon kijutott az aszfaltból is rendesen, de szerencsére azért az erdőből is, összességében egy nagyon szép útvonal volt...

Ezt követően csak egyetlen helyen lehetett normálisan megállni, ez Liras volt (félúton), itt meg is álltunk ebédelni...

Mielőtt elindultunk volna, betáraztam jó mélyre a hátizsákomba két dobozos kólát, mert a következő 15 kilométerre semmi se volt várható, gondoltam Gary örülni fog...

Közben volt narancs és citromfa is, mint a képeken látszik, csupa meglepetés volt a mai nap... Reggel Bálint beszélgetett két olasszal, őket ebben az időszakban többször is elhagytuk, pedig aztán ők taxival cipeltették a cuccukat, semmi komoly hátizsák nem volt náluk...

Kb 7 km után Gary pihenőt kért, akkor elővettem a jéghideg kólát, hát volt sikere:) Utána már közelítettünk a tengerhez, és az utolsó pár kilométert Muxiáig a tengerparton tettük meg:

Miután beértünk a városba, megálltunk egy radler erejéig egy bárban, ahol kaptunk egy kis füstölt halat tapas-ként...

Onnan már csak párszáz méter volt a Delfín albergue-ig, ahol megkaptuk az utolsó oklevelet, és ahol szintén egy magyar hölgy (Rózsa) a hospitalero:

Fürdés után elmentünk a helyi templomot megnézni, ami arról híres, hogy hajómakettek lógnak a mennyezetről. Bálint nem jött velünk sajnos...

A templom a földnyelv végén van, rögtön a tenger mellett, köbejártuk a környékbeli sziklákat, és felmásztunk a templom melletti magaslatra is (mindezt 30 km után...), ahonnan kivételesen szép kilátás nyílt a környékre:

Utána már eléggé éhesek voltunk, így betértünk egy miskolci házaspár által javasolt étterembe, amit Marina-nak hívtak...

Polipos sülemény...

Percebe...

A fenti képeken lévő tengeri cuccok többsége már ismerős lehet, az egyetlen újdonság a percebe, ami magyarul kacsakagyló, és a pincérlány szerint innen származik az öbölből. A kecskeköröm szerű izé alatti fekete tokmányból lehet kiszívni valami nyákos velőszerű valamit, aminek semmi íze nincs. Részemről többet nem, meg se közelíti a navajas vagy a zamburiñas szintjét...

Holnapra már csak utazás van, reggel 6:45-kor indul a buszunk Santiago-ba. Onnan majd délben megyünk tovább vonattal, ahol majd Jorge-val fogunk találkozni, és ott is alszunk...

Aznap megtett: 29,5 km
Összesen megtett: 446,2 km
Hátra van Muxiáig: 0 km
Hátra van Finisterre-ig: 0 km
Hátra van Santiago-ig: 0 km