Regenerálódás és újratervezés Santiagoban

El kellett hát fogadnom tegnap este, hogy az utolsó két napra tervezett 92 kilométer nem fog összejönni; marad a szerényebb terv, ha a lábam is úgy akarja. Ez azt takarja, hogy busszal megyek Ceebe, onnan pedig gyalog Finisterrébe.

Mivel minden cuccom vizes volt reggel, s a jobb lábamra sem tudtam ráállni, ez holnapra marad. Érdekes, hogy a két vízhólyagból az egyik a szakadás ellenére reggelre összenőtt, és újra tisztességes párna méretűre dagadt, ilyet még nem láttam. Viszont kiszúrtam drasztikusan, lekezeltem, ahogy kell, aztán várom a csodát, javulgat már...

Befutott Bálint fél tíz felé, így összeszedtem magam, és elmentünk enni egy churrot. Utána kicsit bóklásztunk a belvárosban, de folyton esett az eső, így folyton bemenekültünk valahova. Például a katedrálisba is, mert múltkor a Szent Jakab szobrához vezető folyosó le volt zárva valamiért, nem is írtam róla akkor...

Most meg zarándokmise készülődött, a templomban annyian voltak mint egy Barca-Real meccsen, s most vettem észre, hogy egy rakás kivetítő is van odabent. Bálint neki is állt poénkodni, hogy már csak a wifi jelszó hiányzik a falról... Megnéztem, két wifi hálózat is hatókörön belül volt, de mindkettő zárt volt és a nevek sem hajaztak semmiféle klerikális opcióra...

Szent Jakab ezúttal látogatható volt, a szobra a főoltár végében van, onnan néz le a tömegre. Viszont a zarándokmise miatt feltehetőleg mintegy száz méteres sor várt a szentre, nem álltam be a végére...

Délután egy kis pihi után visszamentem, akkor már nagyobb szerencsével jártam, de még továbbra sem tudtam értelmesnek látszó módon ránehezedni a jobb lábamra, úgy mentem, mint aki épp a hatodik prosztatamasszászt tudta le aznap (tudom, sírok, mint egy FK...)

Ez jelzi, hogy most ráér Szent Jakab a pórnépre...

Legutóbb nem meséltem a templom füstölőjéről, valahogy elmaradt. Önmagában impozáns méretű, töltet nélkül 65 kiló. Ha jól megtömik tömjénnel, akkor vagy 100. Fel van függesztve, nyolc ember kell hozzá állítólag, hogy a kellő lóbálás beinduljon, illetve fenntartható legyen. Az írott történelem szerint két-három alkalommal fordult elő, hogy leszakadt volna a cucc, mindegyik alkalommal kirepült a templomajtón mint egy méreten aluli UFO, s nyilván csak Szent Jakabnak köszönhető, hogy senkinek nem lett baja... Ja, s a lényeg: azért kellett ilyen indokolatlan méretű szerkezet, mert az egyház felkent fiai pár száz évvel ezelőtt nem bírták elviselni a zarándokok szagát. Pedig aztán tuti nem mindegyik járt úgy, mint én, hogy elhagyták a csomagját...

Rengeteg ajándékboltban is voltam ma, ha esetleg Caminora támad kedvetek és vinnétek haza valami totálisan nélkülözhetetlennek látszó bizbaszt, akkor nyugodtan várjatok vele Santiagoig. Itt mindent meg lehet kapni, s mivel egy rakás bolt van, itt a legolcsóbb minden, például a "Bosszúálló polip" fantázianevű (én adtam neki...) kompozíció is:

Bálint délután nem tartott velem, én meg nem tudtam ellenállni a Meson Abella nevű hely mellett a vizuális étlapnak, és bementem. Pár órája ebédeltünk Bálinttal húsos lepényt, de a polip a gyengém, mint tán már kiderült...

Kértem egy sört is, erre adtak egy rakás házi chipset egy szeletke sült hússal. Ja, a polip is tapas méret, nem rendes fogás, de azért egy kosár kenyeret ehhez is adtak. Tanulság: kérni kell egy sört és egy kis adag akármit (étlapon tapa), felesleges többet, jól fogunk lakni... Ha esetleg mégse, akkor lehet kérni egy másikat:

Polip még feldolgozatlan állapotban...

Volt egy érdekes dekoráció a falon mellettem, sajnos a két kiemelt eredetéről a helyi munkaerők nem tudtak felvilágosítást adni...

A hely kívülről...

Azt hiszem a vacsora nagyon szerény lesz... Most mire ezt befejeztem kisütött a nap...:) Remélem, hogy holnapra teljesen rendben leszek, és méltóképp tudom majd lezárni ezt az utat, az lesz majd a blog utolsó bejegyzése is... No meg abban is reménykedem, hogy Nórinak nem fog elmenni a kedve, s legközelebb teljes kört tudunk csinálni...