Lezárás - Némi tanácsokkal leendő útrakelőknek...

Azt írtam a múltkor, hogy az lesz az utolsó bejegyzés, aztán meggondoltam magam, kicsit még hagytam érlelődni a gondolatokat, és ez jött ki belőle...

Először is pár kép a "zarándokútlevélről", ha egyszer az út végére juttok, nagyjából így fog kinézni a tiétek is:

Nem célszerű minden áldott helyen pecsétet kérni (mint látjátok, néha én még bárokban is kértem...), de a székesegyházak (Burgos, León, Astorga, stb.) általában szép nyomattal rendelkeznek, azokat nem érdemes kihagyni. Az út vége felé pedig ajánlott naponta plusz egy pecsétet begyűjteni (tartalékolni kell a helyet rá...), hogy ne kekeckedjenek veletek úgy Santiago-ban, mint ahogy velem tették...

Úgy gondoltam, összeállítok egy rakás praktikus jótancsot is saját tapasztalatok alapján, de mielőtt ezekre rátérnénk, pár gondolat megosztanék még, ami úgy általánosságban az úttal kapcsolatosan leülepedett bennem...

Ha lehetséges, és meg tudjátok oldani, akkor a visszafelé szóló repülőjegyet ne foglaljátok le előre. Persze, sokat lehet spórolni vele, de ha hirtelen közbejön valami, és pár napot ki kell hagyni, nehéz lesz úgy felpörgetni a ritmust, hogy a kívánt cél még elérhető legyen. Talán az a legcélszerűbb, ha a táv fele után lőjük be a hazautazás dátumát, addigra már látszik, mi a kényelmes napi tempó, de ez csak egy ötlet, nem biztos, hogy mindenki számára pénztárcailag üdvözítő...

Fektessetek kellő hangsúlyt a fizikai felkészülésre. Nem, nem elég ha előtte gy héttel kezditek el. Sok embert láttam szenvedni, akik nem nagyon mérték fel előzetesen, mire vállalkoznak, az ilyenből csak kínlódás és kiábrándultság lesz. Jópáran rendes túlsúlyproblémával is küszködtek, ha ez a helyzet, akkor semmiképp ne tűzzetek ki irreális célokat (30 km naponta és hasonlók...). Félreértés ne essék, minden tiszteletem azoké, akik mindenféle hasonló gond mellett vállalkoznak az útra, csak legyen annyi önismeret, hogy mi az amit elbírunk naponta, és mi az amit már nem... Én csak a saját felkészülésemről tudok beszélni: túrázás, futás, úszás, bicikli. Mindegyik erősítette és kitartóbbá tette azokat az izmokat, amelyekre szükség van. Ha megvan a kiszemelt hátizsák és cipő, feltétlen ki kell próbálni egyszer-kétszer őket egy olyan távolságon, amelyet naponta majd meg szeretnénk tenni. Enélkül nem érdemes útrakelni...

Mindenki gondolja végig, hogy mennyire bírja elviselni az esetleges magányt, előfordulhat ugyanis, hogy 15-20 km-t kell úgy megtenni a semmi közepén, hogy senkivel nem találkoztok. Persze ez a nyári időszakban valószínűleg esélytelen, de április végén nem egyszer előfordult. Másik véglet: a szállásokon sokszor akár 60-80 (vagy több) ember zsúfolodik össze egy hálóterembe emeletes ágyakon, ahol sokszor nekünk kell felül aludni, s jó eséllyel a szomszédunk kellőképpen antiszociális lesz. No és ennyi ember között biztos akad olyan is, aki horkol, illetve a vacsora függvényében egyéb szimpatikus zenei aláfestéssel is szolgál:) Füldugóval és fáradtsággal persze ez leküzdhető, de készüljetek fel rá. Mint ahogy arra is, hogy a fürdésre esetleg várni kell, a helység sokszor koedukált, nehézkes néha átöltözni, mosni hideg vízben kell helyenként az udvaron, stb. Sok ember kis helyen, minden helyiségben, ezzel számolni kell. Mint ahogy azzal is, hogy ha esetleg későn érünk valahova, esetleg tovább kell menni. Velem egyszer fordult elő, hogy az utolsó ágyat kaptam meg, hát igazán rosszul érintett volna, ha 57 kilométer után este fél kilenckor az esőben még tovább kellett volna mennem. Jó tanács: érjük el a kitűzött szállást legkésőbb délután ötig.

Az időjárásban minden előfordulhat. Az is, hogy napokig ezerrel süt a Nap, és szétégeti mindenünket, érzékeny bőrüek a naptejet el ne felejtsék. De az is összejöhet, hogy sok-sok napon át minden nap esik, s még az is április elején, hogy hóviharba kerülünk a Pireneusokban, s ugyanott nem ritka a viharos erejű szél úgy magában sem. Ha áprilisban indultok útnak, a sapka és sál (preferáltan csősál) nem maradhat otthon, fázósabbak vigyenek kesztyűt is. Az eső nekem rosszabb, mint a napsütés: készülni kell rá lelkikleg, hogy akár esetleg órákat is zuhog a fejünkre, mielőtt valami olyan helyre érnénk, ahová be lehet húzódni. A jó esőkabát és esővédő nagyon fontos, de erről írok lejjebb részletesen. Itt csak a mentalitást hangsúlyoznám ki: az időjárás minden nyűgjét el kell viselni.

Sokan magányosan vágnak neki az útnak, de ha vannak társaink, a lényeg akkor is maga a küzdés végig az úton, önmagunk legyőzése, függetlenül attól, hogy éppen társasággal megyünk időnként vagy sem. Persze sokszor alkalom adódik arra, hogy az időnket és a kilométereket (vagy az esti vacsoraasztalt) másokkal megosszuk, ezeket a lehetőségeket nem érdemes kihagyni. Szinte mindenki beszél valamilyen nyelvet a sajátja mellett (kivéve tán a többséget adó spanyolokat...), s megéri esetleg kicsit lassabban menni egy-egy ilyen beszélgetés kedvéért: néhány tőlünk teljesen idegen problémakezelés vagy helyzetfelismerés, a meglepődésen túl abban is segíthet, hogy egy addig megoldhatatlannak tűnő problémában előremozdítson minket... Meg amúgy is: beszélgetni jó, az út megvár, semmi baj nem történik abból, ha húsz perccel később érünk valahova. Szóval csak arra akartam rávilágítani ebben a bekezdésben, hogy legyünk nyitottak, de fogadjuk el azt is, ha a másik fél tempója erősebb vagy gyengébb, s nem tud (nem akar) velünk társalogni sokáig, vagy csak egyszerűen nem fogadja a közeledésünket...

Néha vannak alternatív útvonalak, ezekre a nap elején nézzünk rá, sok kellemetlen perctől kímélhetjük meg magunkat. Nekünk sikerült az egyik napon a tervezett 39 km helyett közel 50-et menni, ami nagyon nem mindegy... Az alternatív útvonalak tervezett bevállalása ugyanakkor teljesen más élményt adhat, a tradicionális vonalvezetés ugyanis sokszor az országutat követi, s nem mindenki szereti az autók zaját naphosszat hallgatni...

Körülbelül ennyi minden jutott eszembe általánosságban, s most nézzük át a praktikumokat, több kategóriában összeszedve...

Felszerelés...

Hátizsákból szerintem bőségesen elégséges a 45 literes, de aki sok frincfrancot akar vinni az alább felsoroltakon kívül, akkor lehet persze nagyobb is (ha jó erőben van az illető...). Az viszont fontos, hogy legyen külön rekesze a hálózsáknak, ahova lehetőség szerint befér a papucs is. A zsákra mindenképp legyen méretes esővédő huzat (lehetőleg a zsákkal azonos márkájú a kompatibilitás miatt), de poncho-t kedvelők vigyenek azt is, nekem az esővédő huzat ellenére is előfordult 50 km eső után egy nap, hogy beázott a zsák. Annál rosszabb meg nincs, ha száraz cuccra számítasz és nem azt kapod... Célszerű egy övtáska is és/vagy egy kicsire összehajtható pehelykönnyű másik hátizsák bevásárláshoz, szállás utáni mászkáláshoz.

Ruházat

Ízlés dolga, de én nem szeretek minden nap mosni, így 4 váltás ruhát vittem (póló, alsónadrág, zokni). Pólóból előnyben részesítettem a könnyen száradó technikai pólókat, valamint a speciális túrazoknit is. Nem is volt vízhólyagom komolyabb az utolsó pár napot kivéve, amikor extrém távokat mentem esőben, de akkor már elkerülhetetlen volt. Legyen mindenképp egy hosszuújjú póló is, valamint egy polárfelső és esőkabát. Nadrágból mindenképp kettő, az egyik nem árt ha térd körül lecipzározható. Fontos a jó túrabakancs vagy túracipő, az összes ruházati elem közt ez a kulcs. Csak olyanban induljunk el, ami nem ezeréves, de legalább pár hete már be is van törve. Kell papucs is természetesen, s ha valaki bírja, vihet magával tartalékcipőt is... Ja, és sapka, sál, esetleg kesztyű... Minden más ruházat csak plusz súly, és tök fölösleges...

Tisztálkodás...

Ez egyszerű, a szokásos fogkfefe, fogkrém mellett a tusfürdőt úgy érdemes választani, hogy szükség esetén kézzel mosni is lehessen vele, külön tiszítószer cipelése újra csak fölösleges. Törölközőből egy elég, de itt ne a hagyományost vigyük, hanem a könnyen száradó verziókat, mert az életben nem fog megszáradni egyébként. WC papírt pár lapot kivéve felesleges vinni, minden szálláson van, tudunk tartalékot képezni a következő napra is végszükség esetére... Papírzsebkendő is elégséges pár csomag, mindenütt lehet kapni.

Egészségügyi alapkészlet...

Mindenki viszi ugye a saját gyógyszereit, ezen felül: hasmenés elleni gyógyszer, fájdalomcsillapító, lázcsillapító (célszerű utóbbi kettőre kombó változatot vinni), valamint ezen felül Magnézium/Kácium kombinált tabletta. Ez utóbbi nagyon fontos az izomláz és izomgörcs elkerülése érdekében, s ha 30 km feletti távokat készülünk naponta megtenni, akkor délutánra Magnézium pezsgőtabletta a 30 km utáni szakaszra, kortyolgatva. Én így jártam el, egyetlen alkalommal sem volt izomlázam. Érzékenyebbeknek legalább 50 faktoros naptej, estére pedig sportkrém, szigorúan be kell kenni este mindkét lábat. Ezen felül célszerű ragtapasz, Leukoplast (2 tekercs, közepes szélességű), Betadin, géz, pólya és esetleg speciális vízhólyag tapasz, ez utóbbinak nagy hasznát vettem. A Leukoplast azért kell, hogy ha tudjuk az érzékeny pontjainkat, akkor azokat preventív jelleggel reggel le tudjuk ragasztani, nem fog kialakulni így vízhólyag. Ha mégis összejön, akkor az alábbit tudom javasolni. Kisméretű hólyagnál nem talpon lévő hólyagnál (oldalt) sima kiszúrás, kinyomás, Betadin, leragasztás. Nagyobb méretű hólyag: tűbe cérna, átszúrás, a másik oldalon ki, a cérna végét pedig úgy kell mindkét oldalon elvágni, hogy kilógjon. Betadin, speciális vízhólyagtapasz, rá Leukoplast indulás előtt. A cérna ki fogja vezetni a folyadékot, és nem engedi újra benőni a lyukat, lehet terhelni a lábat... Semmiből nem érdemes hegynyi készleteket vinni, rengeteg gyógyszertár van útközben.

Egyéb felszerelés

Tű és cérna tehát mindenképp, emellett kés (éles), körömvágó olló, illetve kanálgép, akinek van. Minden szálláson van egyébként többnyire evőeszköz és tányér, ilyeneket sem kell cipelni. Ha valaki szeretne főzni a szállásokon, akkor viszont kedvenc fűszereit ne hagyja otthon, súlyban nem számít, de ezekből többnyire hiány van... Fejlámpát vinni nem biztos, hogy érdemes, többnyire 7 óra körül már világos van, és az április - szeptember időszakban este 8-ig nagyjából világos van még (esetleg a reggeli pakoláshoz jól jöhet). A telefon mellé viszont ajánlott egy 10.000 mAh teljesítményű plusz akkumulátort vinni, mert nem mindenütt lesz lehetőség az ágyunk körül a töltögetésre, plusz napközben is lemerülhet, amikor a legnagyobb szükség lenne rá... Törékenyebb cuccainknak célszerű egy kisebb méretű jól záró műanyagdobozt is vinni, szintén nem nagy súly, de praktikus. A ruhák szárításához ruhacsipeszt (kb 10 db) tegyünk be szintén, jópár szálláson nem volt elég... Alváshoz esetleg füldugó...:)

Étel, ital...

Az első pár napra mindenképp kell némi kaját itthonról vinni, kisméretű csokiból feltétlen rakjunk be párat. Útközben többnyire vannak boltok, de készüljünk rá, hogy lehetnek akár 15 km-es szakaszok, ahol se kút, se bolt, se falu, semmi nincs. Ezért tartalék kaja mindig legyen, nagyjából egy liter víz szintén. Kutaknál jótanács: elő az egyik üveget, s igyunk, amennyit bírunk, utána újratöltés... A boltokban szinte mindenütt kaphatók 1 EUR árú felvágottcsomagok, kis helyet foglalnak, a mennyiség egy evésre elfogyasztható: praktikus. Rengeteg féle előrecsomagolt édesség van: kalóriadúsak, szintén praktikusak és nem nehezek. Gyümölcsök közül válasszuk szintén a kalóriadúsabb és könnyen fogyasztható formába hozható változatokat, például banán (én sem szeretem, de azt ettem sűrűn, mert sok benne a vitamin és a kalória is...) A falvakban sűrűn vannak az út mellett bárok, ahol 1-2 euróért szintén lehet többnyire enni valamit (jellemzően tortillát, vagy valami édesebb cuccot, a szendvicsek és egyéb fajsúlyosabb ételek drágábbak), ezzel azt akarom mondani, hogy nem feltétlen muszáj több étkezésre elég kaját cipelni, közel hasonló árban lehet enni ezeken a helyeken is valamit. Nagyobb étkezést este érdemes csapni, tele gyomorral nehezebb menni... Sok helyen van speciális peregrino menü, ez általában három fogásos, amelyből az utolsó desszert. Mindegyiknél jellemzően több opció van, és jár hozzá ital és kenyér is, néhol akár fél liter vörösbor is. Az adagok természetesen különbözőek, de az üzlet többnyire rentábilis, az ára 8-12 EUR között mozog, attól függ, hol vagyunk. Persze, akinek van ereje főzni, ennél jóval olcsóbban kijöhet.

Szállás

A zarándokútlevél birtokában minden albergue jellegű szállásra jogosultak vagyunk belépni, ezek ára jellemzően 5-12 EUR között van. Indulásnál, illetve a célállomásnál ez lehet magsabb is, nekem átlagban 8 euróra jött ki. Nagy komfortra ne számítsunk: emeletes ágyak, közös hálótermek és néhol koedukált wc és zuhanyzó. Az ágyakon esetleg van lepedő, néha párnahuzat, de ez nem törvényszerű. Jellemzően plusz takarót is lehet kérni, de vigyetek hálózsákot, az a legegyszerűbb. Beérkezés este 10-ig, reggel pedig 8-kor el kell indulni. Jellemzően több éjszakát egy helyen nem lehet tölteni, s vannak olyan szállások is, amelyek "donativo" jelleggel működnek, annyit adunk, amennyit jónak látunk, de azért pofátlanság ingyért potyázni... Ha korán szeretnénk indulni, akkor pakoljuk össze a cuccunkat este nagyjából, mert nincs annál idegesítőbb, mikor arra ébredtek, hogy valaki össze-vissza zörög a zacskóival... Előrefoglalást el kell felejteni, a szállások többségén nem foglalkoznak ilyesmivel. Ennek megfelelően időben érjünk oda (lehetőleg délután öt óra előtt), ahol aludni szeretnénk...

Költségek...

Az utazási költségeken felül nagyjából a következőkkel lehet számolni, nálam ez jött ki napi bontásban:

Bolt (élelmiszer és egyebek): 3,62 EUR / nap
Reggeli (többnyire bárban):   2,55 EUR / nap
Ebéd:                                      3,19 EUR / nap
Vacsora:                                 7,94 EUR / nap
Szállás:                                   8,00 EUR / nap

Azaz, napi átlagban 25,3 EUR, ezzel lehet kalkulálni, plusz/mínusz tán 20 %. Ezen felül az ember aztán költhet mindenféle hülyeségre, de az már mind egyéni dolog...