Még nagyobb szerencse volt, hogy a látogatásom egybeesett az évente egyszer megrendezett virágfesztivállal, amelyről a szállásom lokalizációjából adódóan esélyem sem volt kimaradni. Ugyanis a La Estrella de Santiago nevű helyre foglaltam ágyat magamnak a San Pedro utcában, a fesztivált meg pont ott rendezték.
A csajok az albergue-ben egy levendulaillatú bolhaszellentést sem beszéltek angolul, ellenben nagyon kedvesek voltak. Én meg kénytelen voltam a lassanként épülő spanyol nyelvtudásomat pallérozni, valahogy megértettük egymást...
Reggel, mikor felkeltem, néhány árus már pakolgatott az utcán szórványosan, de akkor én még azt hittem, hogy csak azért, mert szombat van, a Camino útvonala meg amúgy is a San Pedro-n visz, jöttek is a zarándokok szépen...
A szállástól az első sarokra megláttam egy churreriát, ez tipikusan olyan hely, ahol a spanyolok kedvenc reggeli édességét lehet kapni, a churro-t. Bálintnak azóta folyik a nyála érte, mióta beértünk Spanyolországba, s mivel azóta sem sikerült neki tesztelni, ezt a képet azonnal átküldtem neki:
Ez volt tehát a reggeli, s mint látszik a képen, tömegnek itt még nyoma sincs, vagy bármiféle fesztiválnak...
A San Pedro utca vonala végig Camino útvonal, ezen mentem be én is az óvárosba, a katedrálist keresve. Meg akartam nézni azt is, máskor úgy sem lesz rá időm...
Az utolsó kép a katedrális háta mögül készült, előről pedig az egyik torony épp fel van állványozva:
A katedrális belülről szépségben valahol Burgos és León között van, nálam még mindig Burgos viszi a pálmát:
Ezt követően felderítettem, hogy merre is van a zarándokhivatal, hogy ne kelljen majd az időt annak a keresésével is tölteni, amikor az majd igen csak drága lesz... Nem triviális a katedrálistól, úgyhogy jó, hogy megnéztem. Ha már arra jártam, megnéztem merre van a tovább Finisterre felé is, hátha szükség lesz rá...
Innentől kezdve céltalan bóklászás volt, hogy kitöltsem az időt ebédig, közben teljesen véletlenül felfedeztem a piacot is, ahol leginkább a tengeri rész fogott meg. Minden friss volt, a rákok konkrétan még mozogtak a pulton, elég bizarr volt, ahogy az árusok néha rángatták szerencsétleneket, hogy mindenki lássa, mennyire friss is az áru...
A piac kellőképpen meghozta az étvágyamat, és eltökéltem, hogy ma valami tengeri eredetű dolgot fogok enni, és szerencsére rátaláltam erre a helyre:
Konkrétan én voltam az első vendég, de ezen meg se lepődtem, a spanyolok nem szeretnek korán ebédelni (az első helyről el is hajtottak, hogy jöjjek vissza egykor...). A néni itt sem volt egy nyelvészprofesszor, de azért lett ebédem...:) Az első fogás polip (pulpo) galíciai módra, hagymával és főtt krumplival, kissé sósan:
Második fogásnak tőkehal érkezett, szerencsére itt már nem tengett túl nagyon a só:
Ez is egy zarándokmenü volt egyébként, aminek az árában benne volt egy ital is egy kávé s a kenyér mellett, de én a kávét kiváltottam sörrel, mert az első sör már a sós polip mellé annulálódott...
Desszertnek én postre-t választottam, ez tulajdonképpen magvakkal dúsított mérsékelten édes piskótatészta vaníliafagyival és erdei gyümölcsös lekváröntettel, nem volt rossz:
Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy mindhárom fogásnál több választási lehetőség volt, nem lett volna muszály ezeket enni...
Ezt követően mondhatni nem voltam éhes, gondoltam visszasétálok a szállásra, s pihenek egy csöppet. Csak hát a San Pedro-n addigra ezerrel ment a fesztivál, tömeg, zene, kaja, pia mindenütt, és rengeteg virág...
Szinte lehetetlen volt a tömegben haladni, egy órát biztos bóklásztam, mire a szállásig elértem. Kérdeztem a recepcióscsajt, hogy ez meg odakint wofür, akkor derült ki, hogy mibe is csöppentem bele... Pár óra olvasgatás, pihenés után visszamentem a forgatagba vacsorázni, szerencsére az egyik helyen találtam paellát, gigantikus serpenyőben készítették:
Sajnos azt csak később vettem észre, hogy egy helyen pacal (callos) is volt, ahhoz már nem volt elég kapacitásom, hogy azt is megkóstoljam. Hőálló pohárban (vaso) árulták, hogy könnyebb legyen az utcán enni, hát elég vicces volt látni, amikor idétlenül vihogó tizenéves csajok úgy korzóznak a pohár pacallal, mint máshol a tengerparton egy koktéllal...:)
Volt benne egyébként csicseriborsó is bőséggel, no meg chorizo is... A paellát még lesétáltam, de aztán pár óra múlva nagyon elegem lett a tömegből, s visszamentem a szállásra aludni. Másnap reggelre a San Pedro-n csak némi szemét mutatta, hogy előző nap valami lehetett itt, de a standok mind eltűntek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése