2016.04.11., 1. nap (St Jean Pied de Port - Roncesvalles)

Előrebocsátom, hogy ma nem leszek olyan szószátyár, mint tegnap, érdekes módon ma nagyobb a fáradtsági szint, ki érti ezt? Reggel gyorsan összekaptuk magunkat, aztán el is indultunk volna rögtön, ha nem lett volna egy szuvenír bolt rögtön szemben, itt azonnal vettem egy kulcstartót (tudom, hülyeség, innentől cipelhetem…), s ha már arra jártunk, rögtön kiszúrtuk a “zarándokhivatalt”, ahol számos hadznos dologgal lettünk gazdagabbak. Először is lett újabb pecsétünk, én magam nyomhattam be a zarándokútlevélbe:

Másodszor: vettem kagylót (egyet Nórinak.is), ez adomány szintjén működik… Enélkül állítólag a zarándok nem is zarándok, csak egy sötét árnyék az úton…:) Aztán meg a néni adott nekünk az útra egy komplett szálláslistát, ez tán hasznos lesz. No meg ellátott minket jó tanáccsal, hogy ne az eredetileg tetvezett Napóleon úton menjünk, mert az veszélyes, válasszuk a zöld útvonalat.

De mielőtt tovább száguldanánk, egy kép arról, mit láttam reggel az ablakból:

Bálint a régi útvonalon már volt, úgyhogy maradtunk a zöldnél, nem is bántuk meg.

Egyrészt kevesebb a szintemelkedés, másrészt meg több szép dolgot látni. Az út nagyrészt aszfalton vezetett, helyenként hegyeken, néha völgyekben, a Pireneusok sem kutya hegység, meg kell hagyni…

Kb 6-8 km után volt egy kus falu, ahol bolt és kávézó is volt, ott megálltunk kávézni egyet és szusszanni. Ezt követően hamarosan észrevétlenül átszivárogtunk Spanyolországba, a határ mellett láttuk ezt a párost, hát ne kérdezzétek, hogy egyes felszereléseikben mi a logika…

Innentől kezdve a táj még szebb lett, ís időnként már szóba elegyedtünk néhány zarándokkal is. Vegyes eddig a merítés, találkoztunk eddig ausztrál, osztrák, holland, magyar, új-zélandi, brazil, holland és dán kollégákkal, gyanítom a sor még bővülni fog…

A magyar lány konkrétan a “szinttársam”, itt alszik a mellettem lévő emeletes ágy felső részén (kétszer is meggondolom, hogy lemásszak-e…).

A spanyolországi szakaszon aztán megindult a küzdés az emelkedéssel, gyönyörű patakvölgyeken mentünk át például. Az utolsó öt kilométer azonban igen csak durva volt, hát ott azért már kezdtem nagyon fáradni. Mindemellet néhol olyan szél volt, azt hittem lefúj a hegyről, pedig aztán 89 kiló vagyok...

Végül a 24,9 km-t 5 és fél óra alatt leküzdve délután negyed négyre érünk Roncesvalles-be. Itt egy kolostor és a szállés van, mellette pár ház, ezen kívül semmi. Vagyunk itt többszázan, emeletes ágyakon alszunk. Vacsora 10 euróért lett volna, nem mondták meg, hogy mi, csak azt, hogy meleg. Így inkább a szendvicsautomatát választottam, szerintem reggel is így lesz.

Ma még annyi izgalom történt, higy Zsiráf úr találkozott egy szúrós bokorral, utóbbi ipponnal győzött, de Bálint este újraélesztette…

No válogatok pár képet, jó éjt. A többi majd megy a Galériába szokás szerint, tessék azt is sasolgatni... Hát a képes móka most nem.jön össze, tán majd holnap reggel, ahogy az esetleges elütések javítása is. Jó éjt...

Update: most már Larrasoaña-ban vagyunk, 27 km leküzdve délután háromra, szerencsére itt jobb wifi van, tudtam képeket betenni. Most megyünk mindjárt vacsizni, este próbálok írni a mai napról...

2016.04.10., 0. nap (Budapest - Párizs - Bayonne - St Jean Pied de Port)

Reggel fél négykor keltünk, mert a 6:40-es repülőhöz négy körül azért illett elindulni… Mit ne mondjak, nem voltam a kipihentség szobra, az utolsó két órát kb. álmatlan forgolódással töltöttem, mint az első repülőutam előtt…

A reptérre hamar kiértünk, forgalom nem volt szinte semmi, viszont utasból aztán nem volt hiány… Régóta vártam ennyit a biztonsági ellenőrzésnél… Amikor végre ájutottunk, és beléptünk a parfüm osztályra, Bálint megjegyezte, hogy komálja ezt a részét a reptérnek, mert “nőszag” van…:)

A Ryanair továbbra is a tundrán várakoztatja az utasait beszállás előtt, na nem baj, ezt is túléltük. Nagyon fura volt egyébként, hogy nincs kézipoggyászom, csak egy övtáska…

A gépén felváltva kómáztunk Bálinttal, de ott nem nagyon lehetett pihenni, szűk volt a hely. A reptértől a városig a buszon már annál inkább: kb 9:20-ra szállt le a gép és 11:15-ig buszoztunk a belvárosig, szóval eléggé kint van ez a fapados reptér. Mázlink volt egyébként: a csomagfelvétel után kirongyoltunk a buszmegállóba, és egy percet se kellett várnunk, épp indult befelé egy busz…

Bálint meg szerette volna csodálni az Eiffel tornyot kívülről (vasárnap lévén, a kígyózó sort nem tudtuk volna kivárni, fél háromkor indult a vonatunk Bayonne-ba), így odasétáltunk, s közben elkövettünk néhány fotót a Diadalívnél is.

A toronynál Bálint felfújta az előző El Camino alatti hű társát, a zsiráfot, no míg előszedte a kedves barátai által útravalóul sütött süteményt (full tepsi csokis süti), ezen szereplőkkel is létrejött néhány fotótörténeti kuriózum.

A toronynál tényleg borzalom mennyiségű ember volt, s még a nyilvános wc-nél is ádázul őrizték a rendet. Direkt nem mentem be a zsákkal, de még az övtáskába is bekukkantottak, nincs-e benne páncélököl vagy esetleg nuncsaku (nem volt egyébként).

Nézelődtünk kicsit, aztán megindultunk a Mars mező felé, ahol már javában dúlt piknik a fűben, érződött a tavasz…

Kis kacskaringóval eljutottunk a Montparnasse pályaudvarig, ahol pár perc téblábolás után (minden szinten csak az onnan induló vonatok vannak a kijelzőkön feltüntetve…) megtaláltuk a nekünk megfelelő emeletet, ahonnan a TGV vonatok indultak. Minden vonatra csak indulás előtt kb. 20 perccel lehetett beszállni, addig a helyi gyerekek jót mulattak Bálint zsiráfjával…

Érdekes mód az 5-ös vágányra a miénk mellett még egy TGV szerelvény is beállt, nekünk előre kellett caplatni az elsőre, s addig nem is szállhattunk fel, míg mindenki jegyén a vonalkódot le nem olvasták. Ja, és a peron elejét a vágány kihirdetése előtt végig ráccsal zárták le…

Mivel eszméletlen mennyiségű ember akart felszállni, nem is tudom, hogy tudták mindenki jegyét kb. 15 perc alatt végigcsekkolni. Na mindegy, összejött, felszálltunk a 12-es kocsiba, és konstatálhattuk, hogy valaki pofátlan módon telepakolta a csomagjaink helyét. Egymással szemben ültünk Bálinttal, azaz eléggé egyértelmű volt, hogy az a rész a miénk. A folyosó másik oldalán volt egy négyes, ott ült egy nő, és szemlátomást pont leszarta, hogy mi ott értetlenkedünk… Aztán jött egy srác, és szólt a nőnek, hogy a helyén ül. Elhúzta a száját, arrébb ment egy boxnyit. Na Bálint akkor jutott el odáig, hogy a felesleges cuccot leszedje onnan, hogy fel tudja tenni a zsákját. No persze akkor rögtön jött ám, hogy az az övé… Hozzá kell még tenni, hogy ahová tévedésben leült először, ott az összes csomagtér szabad volt, nem oda pakolt, hanem hozzánk. Gyanús, hogy másodosztályra szólt a jegye, aztán próbált magának itt helyet szorítani.

Ezt a bejegyzést egyébként offline módon még a vonaton írom, sajna nincs wifi. Kb. 300 km/h-val száguldunk, nemrég hagytuk el Bordeaux-t. Öt és fél óra az út Bayonne-ig, közben aludtam egyet, és ittam egy sört, no meg ettem deformált szendvicset:)

Hát itt tartunk most… Fura ez a francia táj. Szerintem jöttünk eddig kb. 900 km-t, de egyetlen haszonállatot se láttam még, se tehén, se ló, se birka, se kecske, se semmi…

Folyt. köv., lezsibbadt az ujjam:)

Most meg már a szálláson vagyunk, konkrétan az ágyban. Bayonne-ban volt egy óránk, kicsit körbenéztünk az állomás környékén, de aztán mentünk is vissza. Van ott egy szép folyó, utána fogok nézni a nevének majd... 

A második vonat olyan volt, mint egy Bzmot, pont olyan kicsi, és pont olyan lassú...:) De legalább kulturált volt...

Egy órát döcögtünk vele, a vonaton voltak már zarándokok is, két nő gyanús volt, hogy észt volt (esetleg finnek)...

Na megpróbálom a képeket beilleszteni, aztán alvás (az összes kép fent lesz a Galériában). Holnapra lájtos etap van, csak 24,9 km, viszont most lesz a legtöbb szint, felmegyünk 1430-ig, onnan meg majd le...

Végső fázis...

Jelentem majdnem minden össze van pakolva. Azért csak majdnem, mert a kaját majd holnap fogom csak berakni, veszek friss zsemléket és csinálok úgy szendvicseket, hogy még hétfőn reggel se éhezzek, lehetőség szerint... Tán nem feledkeztem meg semmiről , s végül a tartalékcipőt is visszatettem...
Most pedig egy kis pihi, ezzel a sörrel:

Készülődés #5 - Időjárás...

Spanyol barátaim az imént belém rakták az ideget, hogy miszerint "legyek óvatos az időjárással". Hát bevallom ennek eddig nem tulajdonítottam sok jelentőséget (minden időjárási körülményre fel kell készülni, oszt annyi), de ha már felmerült, most ránéztem, mi a helyzet Saint Jean Pied de Port környékén, de a helyzet teljesen megnyugtató szerencsére:

Készülődés #4 - Fizikai felkészülés

Többen kérdezték privátban, hogy hogyan lehet egy ilyen marhaságra felkészülni (páran finoman jelezték már, hogy elment az eszem...), hát meg kell mondjam, fogalmam sincs. Én csak megpróbáltam az elmúlt időszakban megtenni mindent, amit tudtam:

Hogy ez aztán elég volt-e, vagy sem, majd elválik...

Készülődés #3

Bajban vagyok. Összeszedtem a cuccot, amit szükségesnek gondoltam:

Úgy saccoltam, hogy kb. 7 kilóra fog kijönni, plusz majd még a kaja és víz, akkor leszek nagyjából 9-nél. Hát nem, ez már magában majdnem 10 (9,8), valami szépen itthon fog maradni. Csak még nem tudom, mi lesz az...

Készülődés #2

Most már nagyon közeledik a start, lassan 10 nap sincs már hátra... Talán most már mindenem megvan, majd indulás előtt készítek egy panorámafotót az összes cuccról bepakolás előtt:)
Addig is lehet nézegetni ezt a tervet.